Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három kismalac, akik boldogan éltek az erdőben az anyukájukkal. Mindhárman felnőttek már, és egy nap elérkezettnek látták az időt, hogy saját házat építsenek, és külön-külön éljenek.

Búcsúzás előtt az anyukájuk nagyon fontos tanáccsal látta el őket:

– Gyermekeim, ne feledjétek, hogy a farkas is az erdőben él. Építsetek gondos munkával, szorgalommal, hogy mindig biztonságban legyetek.

A három kismalac meg is ígérte, hogy nagyon óvatosak lesznek, és útnak indultak.

Az első kismalac nagyon vidám volt, de kicsit lusta is. Minél előbb be akarta fejezni a házépítést, hogy utána játszhasson, énekelhessen és pihenhessen. Ezért úgy döntött, hogy szalmaházat épít.

– A szalma könnyű és egyszerű lerakni – mondta elégedetten –. Egy pillanat alatt kész lesz a házam.

És valóban, pár perc alatt elkészült a szalmaházzal, majd boldogan furulyázott, örülve, hogy ilyen hamar végzett.

A második kismalac sem akart túl sokat dolgozni. Úgy gondolta, a fából épített ház kicsit erősebb lesz, mint a szalmaház, de még mindig gyorsan elkészülhet.

– Néhány rönkkel és ággal remek házam lesz – mondta.

Egy darabig dolgozott, és mikor elkészült a faházzal, elment játszani a kisebb testvérével.

A harmadik kismalac viszont türelmes és szorgalmas volt. Tudta, hogy egy jó ház felépítése időigényes, de azt is, hogy a biztonság a legfontosabb.

– Én téglából fogok házat építeni – mondta. – Több munkám lesz vele, de erős és ellenálló lesz.

A testvérei nevetve nézték őt.

– Rengeteg időt fogsz elpazarolni! – mondta az első malac.

– Mi már kész vagyunk, és játszhatunk – tette hozzá a második.

De a harmadik kismalac nem engedett. Tovább rakta a téglákat, gondosan elkészítette a falakat, az ajtót, ablakokat és egy erős kéményt is felépített.

Repültek az órák, és végül elkészült a háza. Gyönyörű, szilárd és biztonságos lett.

Egy nap, miközben a kismalacok pihentek, megjelent a farkas. Nagyon éhes volt, és amikor meglátta a szalmaházat, lassan odaosont.

Kopogott az ajtón, és mély hangon mondta:

– Kismalac, kismalac, engedj be.

Az első kismalac ijedten válaszolt:

– Nem, nem és nem! Nem engedlek be!

Ekkor a farkas megmutatta a fogait, és így szólt:

– Akkor hát fújok, fújok, és elfújom a házadat!

A farkas nagy levegőt vett, és teljes erejéből fújt, mire a szalmaház darabokra esett.

Az első malac gyorsan elszaladt a testvére faházához.

Nem sokkal később a farkas is megérkezett a második házhoz.

A két kismalac beszaladt a legidősebb testvérük téglaházába, ahol végül menedéket találtak.

A farkas próbálta elfújni a szilárd téglaházat újra és újra, de egy téglát sem tudott kimozdítani.

Dühös lett, ezért úgy döntött, lemegy a kéményen. Csakhogy a harmadik kismalac egy nagy fazekat tett fel a tűzre, pont a kémény alá.

A farkas leesett a kéményen, érezte a forróságot, és fejvesztve menekült el az erdőbe, soha többé nem zavarta meg a három testvért.

Ekkor a két kisebb kismalac rájött, milyen fontos leckét tanított a bátyjuk.

– Igazad volt – mondták. – Sietve, igyekezet nélkül nem mindig lesz a végeredmény a legjobb.

A harmadik kismalac elmosolyodott, és megölelte a testvéreit.

Attól kezdve a három kismalac boldogan és biztonságban éltek, örökké emlékezve arra, hogy a jól elvégzett munka, a türelem és a felelősség minden nehézségen átsegít.

Itt a vége, fuss el véle.